Idén Júliusban Balatonszárszóra mentünk el 3 másik családdal, és 5 igen mozgalmas napon át "pihentünk" ott. 5 kispajtás, Anna, Johnnyka, Boti, Csogor és Kamilla, adták a szórakoztató társaságot. Voltunk Szárszón is, átmentünk nosztalgiázni Lellére, vonatoztunk Földvárra, kompoztunk Tihanyba, szóval volt minden, amit 2 ilyen aktív manó kívánhat magának :)
A kis csapat ( majdnem teljes, a nagyobbak)
Balatonszárszón egy csendesebb beépített strand várt ugrálóvárral, kiépített partszakasszal, játszótérrel, és ugrálóvárral.
Volt enni-innivaló is bőven
De a gyerekek még több izgalomra vártak, ekkor látogattunk át a már tavaly megismert Lellei strandra. Nem csalódtunk, Réka idén már nem félt a csúszdától, egyikük se félt a vízibiciklitől, nem ültünk sokat a takarón:
nagy csúszások: 
A lellei starnd csúszdái sokáig lekötöttek minket!
Bendi kitartóan győzködött, hogy neki ugrálnia kell! Végül sikerrel járt :)
Idén már a vízibicaj se volt ijesztő, fél óráig bírták a tavalyi 5 perchez képest :)
Mikor elfáradtunk a sok strandolásban, délutánonként kirándultunk.
Először rövid vonatozásra mentünk, és véletlenül ismét Balatonföldváron kötöttünk ki, de nem bántuk meg :)
Első utunk a partra vezetett, mivel tavaly hideg, szeles idő volt, és nem láttunk sokat belőle. Most meleg volt, láttunk hattyúkat, etettük őket, motoroztak a gyerekek nagyot, volt hot dog, kukorica, minden, mi szem-szájnak ingere.
A sétálás után végre nekünk is jutott valami, egy szuper kávézót találtunk, ahol egy komplett játszótér volt az asztalok mellett, míg megkóstoltuk a helyi speciális fekete sört, Réka és Bendi is jól érezhették magukat:
.jpg)
Másnap pedig a kompot próbáltuk ki, mely Tihanyba vitt át:
Első dolog, amibe belefutottunkmegérkezés után, a helyi kisvonat volt, így ezzel mentünk fel a Tihanyi apátságba:
Fenn nagyot sétáltunk, megnéztük a kilátást, cukrászdát, miegymást:
Esténként volt nagy játék a többiekkel, ház körül bohóckodás, hintázás, "rosszalkodás". A lefekvés mindig nehezen ment, hisz annyi élmény volt, hogy nem jött könnyen álom a szemükre. Ilyenkor apa ment be velük, és mesélt, amit a gyerekek kértek. Egyszer én fektettem, és Réka bátran bevállalta, ma Ő mesél. Meghallgattuk hát a mesét, ami meglepő fordualatokkal volt tele. Próbálom nagyjából idézni:
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hörcsögcsalád, hörcsög apa, hörcsög anya, 3 kicsike, Röf, Töf és Kuji, és az unoka. Egyszer a kicsik éhesek lettek, és apa elmet vacsoráért. Hozott haza egeret, meg akarták főzni lábosban. De az egérke gyors volt, és kiugrott. Hörcsög apuka utánament, visszahozta, és bedobta a kandallóba, megsütötték hát... Éltek éldegéltek tovább.
Egyszercsak arra járt a farkas. Bekiáltott a hörcsögöknek: engedjetek be, kedves hörcsögök, nem foglak bántani Titeket! De a hörcsögök okosak voltak, nem nyitották ki az ajtót. Ekkor a farkas elkezdett fenyegetőzni: Ha nem engedtek be, nagyot fújok a házatokra, és elrepül!
De a hörcsögök nem nyitották ki. A farkas nagyot fújt! Fújta , fújta a házat, de hiába, nem sikerült elfújnia. Így a pórul járt farkas elballagott szomorúan, a hörcsögök megmenekültek, és éltek tovább boldogan!"
Mese végére ugyan nem sikerült elaludnunk, de legalább jót szórakoztunk...
Gyorsan elrepült az 5 nap, fáradtan, de vidáman jöttünk haza, tele élményekkel. Hazafelé még megálltunk egy csárdában ebédelni, ahol egy nagyon jó hangulatú hely fogadott, egyedi étlappal, melynek bevezető oldala megfogott, nagyon jónak találtuk, remek zárása volt ez az ebéd a nyaralásnak:
Gondolatok Hermann Ottó tollából:
Az alföldi pásztorok ma is szívesen főzött birkapaprikás készítését a következőképp mondta tollba Hermann Ottónak egy öreg pásztor ( A magyar pásztorok nyelvkincse, 1914)
„ A birkát bográcsra hányik. Alulra töszik a fejit, ekkörű a dzségért ( belsőséget) mánmint: a májat, tüdőt, szíve, rá gégéit, a copákot, aztán a nyakát, a bogrács oldaláho a csontjával kifelé forgatva az oldalast, azé, hogy hozzá ne kapja, mer akó kozmás lönne, a közepibe gyün, a többi hús, de mind kétfalatmyira darabóva, a tetejibe aztán sós, borsos és paprikás kenyérbéllel töltött hurka, akár a koszorú. Mikó a hús fölseje rözög, akkó má az ajja megfőtt. Akko meg mögkő fordítanyi, hogya hurka essön alu, a fej meg föjű. Hanem a húsfordításának is megvan a fogása. Azt akkő megtömni, hogy amint a bográcsot a fülinél fogvást mögrázinti az ambör, akkó kettőt hármat maga felé vet rajta, de úgyám, hogy eddarabse essön ki belüle. Mikó aztán még eddarabig főtt, akkó mán löhet önni.”
:)
