Volt a nyáron 2 első szülinap, és most ősszel egy 5. szülinap, ezt kötöm egy csokorba, mert nagyon szép volt mind2, pont mint Réka 6. szülinapja!
Július 17-e volt a nagy nap, amikor Andris és Gellért betöltötték életük 1. évét! Döbbenet! 1 éve, hogy kibújtak a pocakomból!!! A mai napig emlékszem, mennyire nőtt a súlyom velük napról napra, hétről hétre, és a végén már mennyire vártam a találkozást velük. Milyen minik, és édesek voltak már újszülöttnek is:
Most pedig itt nyomulnak körülöttünk megáldva rengeteg akarattal, és életerővel!
még a végén felnőnek itt nekem:
és tényleg elérkezett a nap, az első szülinapjuk. Az egyik legfőbb feladatom az volt, hogy olyan finomságot készítsek nekik, amit Tényleg ehetnek, tej-tojásmentes.
Elkezdtük már unni a sima piskótás kevert tésztát... És beugrott a nyári, sütés nélküli almás süti receptje: Gyakorlatilag háztartási kekszet rétegeztem almakompóttal, amit keményítővel kocsonyásítottam és kicsit dekoráltam banánkarikákkal a tetejét. Ebből kapott Andris almásat, Gellért pedig meggyeset:
Imádták :)
Végül sikerült találni ajándékot is, egy kis gurulós kocsit, majd 1x rá is tudnak ülni. Kaptak még babatelefont építőkockával
Igaz egyelőre a nagyok lelkesebbek voltak, mint az ünnepeltek, no de lesz ez még másképp!
Ezután eltelt a mozgalmas nyár mozgalmas programokkal, és hopp, itt lett a szeptember.
Apa folyamatosan mondogatta már korábban: Bendi, 5 éves gyerekek már nem szoktak hisztizni, nemsokára szeptember 18 lesz, akkor már nem nyafizhatsz....És Benedek egyre komolyabban vette :) Drágám!
A torta kezd központi kérdés lenni nálunk... És már tééényleg unalmas a piskótás-dolog. Ekkor apa előrukkolt a nagy ötlettel: legyen palacsintatorta! Nagyon megtetszett az gondolat, bár kissé aggódtam, mekkora macera lesz a sok tészta sütögetése. A sors viszont ott volt velem: nézegettem palacsinta-recepteket tojás nélkül, amikor ráakadtam egy kiegészítésre, keményítőport tett a tésztába az író a szokásos liszt meg szóda mellé... Sikerült vagy 40 darabot sütnöm erős fél óra alatt, mielőtt oviba kellett volna sietni a nagyokért.
Másnap az ünepelt napján kiötlöttem, mivel is töltsem. Végül fahéjat készítettem ki, és reszeltem almát, megpároltam. Persze hogy töltelek jellege legyen, ismét kicsit kocsonyásítottam az egészet saját főzőlevében. Kiegészítésként 2-3 körönként kis lekvárt is töltöttem, így készült el a 3 színű torta. Persze nem hagyhattam figyelmen kívül Bendi szempontját se: marcipán nélkül nem torta a torta, így ezt az egészre "ráerőszakoltam"egy piros kinyújtott marcipános borítást, aminek a tetejét picit benyomva, marcipánból almaszárat és levelet gyúrva imitálhattam egy piros, ropogós almát. Hisz ez volt Bendi kérése: almatortát szeretne! A pókember már csak ráadás volt :)
Ajándékra nagyon rágta a fülünket egy transformers nevezetű, oviban már közkedvelt játékra, de még igyekszünk ellenállni, amíg lehet, és találunk olyat, aminek örül, így nyerte meg a vicces nyuszis társasjátékot, mellé pedig egy receptes könyvet, tekintve hogy ő apa legkitartóbb kuktája:
No és ha már receptes könyv és sütés, persze már a következő héten fel kellett avatni egy Veresegyházi látogatás kapcsán, hisz csak ne menjünk üres kézzel... Így készült el a banánkenyér saját kezükkel:
Valami ilyesmi lenne a cél:
Kikészítettük a dolgokat, csak a szokásost: banán, csoki, liszt, sütőpor, tojás helyett a lenmagpehely, stb...
öntsük bele, amit a pulton találunk:
keverjük össze:
öntsük ki kikent formába:
és már mehet is a sütőbe, aztán lesz ami lesz....
Nálunk ilyen lett a végeredmény, elfogyott, szóval sikeresen dolgoztak a kis szakácsok:
