Első családi síelésünk a gyerekekkel idén volt. Mátrát szemeltük ki, bár sok és nagy pálya nincs erre, igazából először volt minden gyereken léc, tanulni, kipróbálni tökéletes!
2016 február első hetében utaztunk el egy hosszú hétvégére.
Volt izgulás, rekord melegek jöttek, 10 fok fölött és napos idő... Én már nem vártam el sokat, legalább hóágyú van...
Zuhogó esőben közeledtünk, az ablaktörlő alig bírta. Aztán Gyöngyös után indultunk felfelé, és elkezdett havazni! Gyönyörű volt az erdős úton szálló hóban sötétben utazni.
Így érkeztünk meg a vendégházba Mátraszentlászlóra. Egy alig 30 fős rövid falucska, melyben az egyetlen kis bolt a szállásunk területén volt, vendéglátóink vezették. Wifi nincs, nem vállalja senki, hogy felhozza ide a kábeleket. De vannak szép szobák, jó meleg és szép kilátás a havas erdei hegyoldalakra. Kértünk félpanziós ellátást, ami azt jelentette, hogy minden nap a hölggyel megbeszéltük, mit kérünk másnap reggelire és vacsorára, azt megfőzte.
De kábel tv aaz volt! Minden csatornával, filmes, összes mesetv-vel még a szomszédos étkezőben is! Kiskorúak nagy örömére.
Fel is készültünk, reggel indulás frissen, lelkesen.
Ilyen gyönyörű környéken volt a vendégház:
Az már előzetesen Kiderült, hogy hétvégén mindig van síovi, hétköznap csak ha a létszám összejön. Mázlink volt, rögtön 10-kor volt ovi es iskola is! Nem is reméltem ilyen szép indulást, sütött a nap, friss hó, és csatolhattuk fel a lécet. 1 órát nosztalgiáztunk, 7 éve sieltünk legutóbb. A legjobb az volt, hogy óvónéni nem jött, egy szabad oktató vigyázott a kicsikre, jobbhijján oktatta őket, igy minden gyerek belekóstolt a csúszásba. Réka és Bendi szépen tanulták az alapokat, a fiúk pedig kedvet kaptak hozzá. Bár az első nap fárasztó volt, kevesebb sikert hozott, másnap nem remélt fordulat következett: A nagyok első nap délután újrakezdőként már oktatóval kimentek a pályára, így másnap már velünk is jöhettek, illetve egyedül egy könnyebb pályán.
A végén ugratás is volt:
No meg szlalom hátra!
A kicsik rosszul viselték az irányítást, igy önálló gyakorlásba kezdtek:
Az oktató területen volt egy köteles felvonó, melybe kapaszkodva feljöhettek a magaslatra, és vakmerően maguktól megtanulták 1-2 esés árán. Második nap eredménye: Stabil siklás még kanyarodás nélkül és felvonó használata. Így aznap délben már bevittük őket a pályára, és láb között tartva lesiklottunk az étterembe. Volt öröm! Ettünk, melegedtünk. Mindennapos választás a babgulyás gőzgombóccal volt. A levest nagyon jól főzték, a gombóc lekvárral volt töltve, rá vanília sodó és mák. No meg az elmaradhatatlan forraltbor. Lenn klassz kis játszósarok, semmi hiba.
Mikor végeztünk, jött az első felvonó a kicsikkel: Tányéros, léc közé vettük őket, toltuk fel őket magunk előtt. Először izgultam, mikor fordul ki Gellért léce, de simán jöttek!
Szombatra már profi volt a csapat, a nagyok önállóan gól egyedül, hol apával, hol anyával siklottak, csak néha kellett lejelentkezniük, hogy megvannak.
Együtt jöttünk lefelé:
A kicsik is látványos fejlődést mutattak oktató nélkül: a tanpályán megtanultak hóekézni, fordulgatni, Andris még szlalomozott is tanulóknak kipakolt pályán. Az oktatók néha meg is dicsérték őket, mondták, hogy látszik ahogy ösztönösen jól mozdulnak. Volt aki rákérdezett, mióta sielnek? A "2napja" válasz meglepte őket.
Így nyomták a felvonót
Feljöttek a pályára:
Mivel ügyesek voltak, és síléccel a lábukon szótfogadtak, bementünk a nagypályára,ott síeltünk le velük. Nagyon szépen kanyarodtak -fékeztek! Nem reméltünk Ennyit 3 nap után, elégedetten jöttünk haza.
Bár voltak fárasztó pillanatok, hiszti fáradtság miatt, néha nehezen indultak neki, aztán nehezen jöttek ki a hóból, összességében mindent felülírtak azok a pillanatok, amikor vigyorogva csúsztak, és csillogott a szemük az örömtől! Nekem a hátam ment szét, apának a térde, de ennyi év kihagyás után tán nem is csoda....
Már most várjuk az ismétlést jövőre!
