Kis családunk mindennapjai, erről szólna a blog, általában vidám történések ezek, ám néha becsúszik 1-1 szomorú is. Igy történt most.
Bendike szüret után picit beteg lett, igy itthon maradt velünk. MIvel dolgoztam a héten, néha velem, néha nagyszülőkkel volt. Eljött a hétvége, október utolsó hétvégéje. Péntekről szombatra Bendike rosszul aludt, elkezdett hányni. Szombaton már a pocija is fájt, hasa is ment, délutánra lázas lett. Ez a helyzet csak rosszabbra fordult vasárnap estig, nem evett, nem ivott, igy lépnünk kellett. Doktornéni megnézte, elmondta, hogy nagyon ki van száradva, vagy sokat iszik, vagy kórház.... Tavaly Rékával átélt dolgok után kórházat kerülni akartuk, igy itattuk. Ám 2 óra múlva Bendike ismét hányt, egyértelművé vált: nem tudjuk kezelni a helyzetet. Bementünk hát a kórházba :(
Gyorsan a végére jártak, felvették osztályra, majd elvitték tőlem! Majd megszakadt a szivem, nehéz volt elviselni, hogy szúrjáka fiam, és nem lehetek vele. Rékát tavaly mindenhová kisérhettem, igy legalább tudta, hogy nem hagyom el. Mikor bevitték az ágyába, bemehettem, hogy elaltassam, ám erre már nem volt szükség, olyan kimerült volt, hogy már alust, mire bementem. Megsimogattam, picit felébredt, és kérte, hogy ne menjek el! Ám a szabályzat nem engedte, csak napközben lehetnek a szülők gyermekük mellett! Ezt, bár nem lehetett ellene tenni, nehezen fogadtam el.
Hétfőn Rékánál bebizonyosodott, hogy hiányzik neki a tesó. Este, amikor a kórházból jöttem haza, örömmel fogadott, majd berohant a szobába, és Bendi pizsamájával tért vissza. " Hoztam Bendike pizsamáját, hogy majd fel tudja venni."-és nézett a hátam mögé, hol is van Bendi. Apa mondta neki, hogy megbeszélték, bendike nem jön haza aznap. Réka elgondolkodott, majdegy biztonségosnak vélt polcra feltette a pizsamát, és közölte, ha meggyógyult Bendi, majd felveszi!
Másnap egész nap benn voltam, Rékát apa istápolta munka után. Bendike szerencsére csak hétfőig volt infúzión, elégnek bizonyult, és aznap már ebédelt velem ügyesen, és kortyonként teát is elfogadta. A kórházra egy szavam se lehet, a helyzethez képest minden rendben volt, amennyire rendben lehet az, hogy az ember kórházban van....Azért kórházba ne kerüljön az ember, egész nap egy pici szobában, ahol egy pici hokedlin lehet csak ülni, mert az ágyak rácsosak, nem lehet a szélére ülni, odabenn 30 fok, alig volt levegő, őszintén szólva vártam a nap végét. Kedden Bendi már elég jól volt testileg, ekkor azt éreztem, hogy már a bezártságot nem birja, nyűgös volt, sirós volt, türetlmetlen volt. Kérdezték is, hogy mindig ilyen sirós a fiam?!!! Én teljesen érthetőnek tartottam, hogy egy 2 éves gyerek, aki kórházban van 3. napja, estére elválasztva a szüleitől, már nem hozza a legjobb formáját. No mindegy, lehet, túl sokat fogadok el...
Sajnos kedden egyszerre kaptuk meg a diagnózist, és tört ki Rékán is a virus, megtudtuk, rotások vagyunk! Hányással, hasmenéssel, erős lázzal járó agressziv gyermekbetegség. Annyira agressziv, hogy Rékát is levette a lábáról, bárhogy itatta otthon apa, kedd estére Ő is bekerült. Vele sokkal nyugodtabban telt a felvétel, infúzió bekötésénél ott lehettem, doktorbácsi ügyesen elterelte a figyelmét, és a szúrást egy kis "auu" kiséretével megúsztuk, és ügyesen feküdt be az ágyába. Majd megszakadt a szivem, annyira okosan, ügyesen viselkedett a lányom: nem kellett kikötni, szépen tartotta az infúziós karját. Hasmenés, és az éjszaka miatt megbeszéltük, hogy 6 hónap kihagyás miatt most ismét pelust kellene felvenni. Csendben bólintott, ügyesen emelte popsiját, és hagyta, hogy feltegyem rá a pelenkát. Megbeszéltük, hogy ott alszik Bendivel, és reggel jövünk hozzájuk. Mondta Réka, hogy rendben. És azt is megbeszéltük, ha pisi, kaki van, szól a nővérkének, és ki tudnak menni. Mondtuk, hogy nem tudunk itt aludni, ki kell mennünk éjszakára. Erre Réka: " Jó, majd alszunk Bendivel, és nagyon foglak várni Benneteket!"
Igy a kórtemet átvette az Ördögh-család :) Réka szerdán ebéd után fejezte be az infúziót, és délután már ivott is. Igy lassan mindkét manó a gyógyulás útjára lépett, pihentek, ettek, ittak, mesét néztek, és persze az épitőzés se maradhatott el:
Lassan belerázódtunk, de azért vártam a végét. Csütörtökön megkaptuk a jó hirt: Benedek jól van, mehet haza. Igy apa maradt Rékával, én pedig hazavittem Bendikét. Nagy megkönnyebbülés volt, eggyel kevesebben odabenn :) Réka azért nehezen viselte, sokat jelentett neki, hogy Bendi vele volt, elszomorodott, amikor elköszöntünk, de apa azt mesélte, jót játszottak utána. Szombaton engedték volna haza, de szerencsére pénteken olyan jól alakult az állapota, hogy szombat reggelt előrehozták péntek estére, igy hétvégén együtt volt az egész család!!!Hazafelé Réka még bizonyságát adta, mennyi mindent tanult az egészségügyről, betegségéről. Kocsiban ültünk tartottunk hazafelé, amikor igy szólt: "Anya, normaflore-t azért kapok, hogy ne hányjak?" Elmagyaráztam neki, hogy nem, hanem fájt a pocija, és hogy meg tudjon gyógyulni majd, abban segit. Válasz:" Kérek szépen akkor normaflore-t". Megnyzugtattam, hogy apa otthon vár minket, és amint megérkeztünk kapni fog :)
Most itthon van az egész család, és igyekszünk kipihenni ezt a hosszú, és fárasztó hetet!
