Tele vagyunk véletlenekkel mostanság Rékánál:
Múltkor fürdéshez levetkőzött, és mire észbekaptunk, már a kádban landolt a pólója. Mire apa megkérdezte, mi történt vele, Réka közölte: "véletlenül vizes lett...." Ma ezt a pólót adtam rá, mikor meglátta, felderült az arca: "Anya, ez az a póló, ami múltkor vizes lett"
"Igen-válaszoltam-, de kimostam és megszáradt már."
Réka: "Hjaj, anyaaaa, hogy te milyen ügyes vagy, ez nagyszerű!"
Ma szokásához hiven ismét nem aludt délben, szerettem volna, ha pihen, hát beküldtem a szobánkba, és vittem neki könyveket, hogy ott pihenjen picit. Eltelt egy kis idő, be-benéztem rá, mit csinál, szépen hasalt, és lapozgatta a meséket. Kis idő múlva ijedt arccal, izgatottan jött ki:
"Anya! Gyere csak, gyere gyorsan, nézd mi történt! Nagyon szédült, de csak véletlen volt, anya, tényleg nagyon véletlen volt, csak kicsit szédült, gyere csak, mutatom!"
Már fogtam a fejem, sejtésem se volt, mi lehetett. Bementünk, és láttam, hogy a komód az ágynak döntve félig felborult, fiókok kicsúsztak. Döbbenten néztem, kérdeztem, mi történt. "Háááát csak azt a képet akartam közelebbről megnézni a falon, magason, tényleg csak nagyon véletlen volt, és a szekrény kicsit szédült!!"
Nem tudtam mit csináljak, sirjak, nevessek, vagy mérges legyek, végül csak csendben megbeszéltem vele, milyen veszélyes ez, ha rádőlt volna, nem mászunk fel sehová, de nem tudtam haraggal kezelni, mivel kisértetiesen emlékeztetett gyerekkori önmagamra, amikor mi is felmásztunk nővéremmel az izgalmas ruhákért édesanyám szekrényére, és ugyanigy megbillentettük anno.....Réka tényleg az én lányom! :)
